Skógar – Ðorsmörk – Landmannalaugar Majd vissza busszal Reykjavikba. Térerő függvényében jelentkezünk majd innen-onnan, de lehet, h csak 16án ismét Reykjavikból.
[sgpx gpx=”/wp-content/uploads/sites/4/gpx/2017-07-09_08-43-58.gpx”] Visszaértünk Reykjavíkba, megszabadultunk a kocsitól, hamarosan indul a nomád élet.
[sgpx gpx=”/wp-content/uploads/gpx/2017-07-08_08-42-35.gpx”]
[sgpx gpx=”/wp-content/uploads/gpx/2017-07-07_10-38-20.gpx”]
[sgpx gpx=”/wp-content/uploads/gpx/2017-07-06_12-15-03.gpx”]
[sgpx gpx=”/wp-content/uploads/gpx/2017-07-05_07-37-09.gpx”]
[sgpx gpx=”/wp-content/uploads/gpx/2017-07-04_08-58-31.gpx”]
[sgpx gpx=”/wp-content/uploads/gpx/2017-07-03_08-44-54.gpx”]
Reggel szélre és ragyogó napsütésre ébredtünk. Előbbi a kocsiból kiszállva nem volt vészes, utóbbi bőven kitartott egész nap. Felfedeztük a kocsi környékét (igen, pont azért! Meg mert amúgy sem láttunk még ilyen tájat, talajt testközelből), ill amíg Bea szunyókált még kicsit, behoztam útikönybéli lemaradásom, s kiolvastam az idevonatkozó részeket, megsaccoltam, h mimindent fogunk ma megnézni.…
Továbbra sem vagyok a jó bevezetők megfogalmazója, talán majd az utazás végén, addig csak vágjunk a közepébe… A repülőút teljesen zökkenőmentes volt, azt leszámítva, h a teljes étkészlentünk a kézipoggyászba került (technikai okok), s ez némileg furcsa volt a biztonsági ellenőröknek. Leginkább a májkrémszerű dolgokra ugrottak, melyet az átvilágításnál a kelleténél veszélyesebb anyagnak gondoltak (kedvesen…
[sgpx gpx=”/wp-content/uploads/gpx/2017-07-02_12-25-02.gpx”] [sgpx gpx=”/wp-content/uploads/gpx/2017-07-02_17-35-14.gpx”] [sgpx gpx=”/wp-content/uploads/gpx/2017-07-02_20-33-53.gpx”]
[sgpx gpx=”/wp-content/uploads/gpx/2017-07-01_09-11-42.gpx”]
[sgpx gpx=”/wp-content/uploads/gpx/2017-06-29_09-51-58.gpx”]
[sgpx gpx=”/wp-content/uploads/gpx/2017-06-30_11-31-04.gpx”]
[sgpx gpx=”/wp-content/uploads/gpx/2017-06-28_11-24-21.gpx”] [sgpx gpx=”/wp-content/uploads/gpx/2017-06-28_20-35-54.gpx”]